Ha a mellamputáció után elegendő bőrlebeny maradt, akkor implantátum beültetésének segítségével lehet a hiányzó mellet újra kialakítani, helyreállítani. Azonban ha nincs elegendő bőrlebeny, akkor azt először meg kell nyújtani. Erre a célra használatosak az expanderek, szövettágítók (szilikontasak szerű protézis), amelyek műtéti úton a bőr és a mellizom alá kerülnek beültetésre, amelyek azután meghatározott időközönként fiziológiás konyhasóoldattal lesznek feltöltve. Miután elérte a végleges térfogatát, az expandert szilikon géllel töltött implantátumra cseréljük. Léteznek olyan expanderek is (ún. Becker expander), amelyek bent maradhatnak, nem kell kicserélni.

A mell felépítésénél az implantátumot és a saját testszövetet, kombinálva is lehet alkalmazni.

A mell helyreállítása során az egyik legkedveltebb és talán legkevésbé megerőltető saját szövettel végzett műtéti megoldás az, amikor a hátizom és bőrszigetének (latissimus) áthelyezésével történik a hiányzó mell kialakítása. A latissimus lebeny mérete, térfogata természetesen sokszor kisebb lehet az egészséges mellhez viszonyítva. Ebben az esetben implantátum behelyezésével lehet optimalizálni a méretbeli különbséget. Manapság az anatómiai (csepp alakú) implantátumok szinte tökéletes mellformát biztosítanak a beteg részére. A műtét külön előnye hogy a texturált felszínű implantátumokat ilyenkor gyakorlatilag két izomréteg fedi (a mellizom és a hátizom) és ezzel minimálisra csökkenthető az implantátum körül természetesen kialakuló kapszula kontrakturájának (tokzsugor) esélye.

A mellrekonstrukció bármelyik módszerénél, második ülésben rekonstruálni lehet a mellbimbót és a bimbóudvart. Ez történhet transzplantátummal, lokális lebenyplasztikával és/vagy tetoválással. Ebben a műtéti lépésben, ha szükséges vagy kívánatos, az egészséges mellet felvarrással vagy kisebbítéssel hozzá lehet igazítani a rekonstruált mellhez. Ideális esetben erre a műtétre 3-9 hónappal az első rekunstrukciós műtét után kerül sor.

Bizonyos konturdeformitások esetén zsírszívással és/vagy zsírtöltéssel lehet a korrekciót elvégezni. A hegek korrekcióját kb. egy évvel a helyreállító műtét után lehet elvégezni.

Az emlőrekonstrukció saját szövettel végzett műtéteinek két formája ismert: Egyik az un. szabad lebenyekkel végzett rekonstrukció, amikor az átültetett szövetet mikrosebészeti eljárással, precíz, viszont igen hosszú (gyakran 6-10 órás műtéttel) ültetik a mellkasra. Az ilyen műtétek kórházi/klinikai hétteret igényelnek, vagy magánklinikai körülmények között rendkívüli anyagi megterhelést rónak a betegekre. A másik technika a saját szöveteket egy izommal borított érnyéllel juttatja a mellkasra és az esetek egy részében azonnali implantáció is történhet. Ilyenkor nincs szükség kényes és drága mikrosebészeti varratra. Ezek a technikák jóval rövidebb műtéti időt igényelnek, és esztétikailag ugyanazt az eredményt nyújtják, mint a szabad lebenyes technikák. Az azonnali implantáció további műtétektől kíméli meg a beteget/pácienst és azonnali esztétikai eredményt nyújt. Emellett kihasználja a szövetek minden „gyógyító” adottságát (lsd. tudomány fejezet – Pectoral sling…cikk) és nem engedi az átültetett izmot összezsugorodni és emiatt nem kell később nyujtási (expander implantáció) procedurának kitenni. Ezek a műtétek magánklinikánkon is elvégezhetőek. Érnyeles emlőrekonstrukciók: TRAM lebenyplasztika (Hasi lebennyel végzett emlőpótlás): A nyeles TRAM lebenyplasztika egy olyan technikai eljárás, amely során az alhasróról kiemelt szövetlebeny (bőr -és zsírszövet) izomrésze a hasizomzattal -ahonnan kimetszettük- összeköttetésban marad és egy bőr alatt kialakított alagúton át az eltávolított emlő helyére vezetjük. A szövetlebeny a hasizomzattal és az ellátó erekkel együtt kerül áthajtásra, amiből azután az új mellet megformázzuk. Ennél a technikánál gyakran célszerű a hasfal megerősítése érdekében, a kivételi (szövetadó) helyre egy műanyag hálót beültetni. Latissimus dorsi lebenyplasztika (háti lebennyel végzett emlőpótlás implantátummal): Ennél a technikánál a szövetlebenyt a hátról vesszük ki, ami bőr- és zsírszövetből valamint a nagy hátizomból áll. Ez a lebeny a tápláló ereivel nyelezetten kerül áthajtásra a mastectomia területére és alakítjuk ki belőle az új mellet. A nyert szövetmennyiség és az egészséges oldalon lévő mell nagyságától függően szükséges lehet egy mellimplantátum behelyezése, hogy megfelelő nagyságot és vetületet, domborulatot (projekciót) lehessen elérni, kialakítani. Mellimplantátumok, szövet expanderek, expander protézisek: Ez az eljárás vagy a mastectomiával (mellamputáció) egy időben vagy egy későbbi időpontban (késleltetett, kitolt, halasztott) kivitelezhető. Mastectomiánál a bőrön kívül az összes mellmirigy is eltávolításra kerül. Ennél az eljárásnál egy lapos, szorosan egymáshoz fekvő, feszülő seb- illetve hegszituáció alakul ki, amely nem teszi lehetővé a megfelelő mellformát egy permanens mellimplantátum behelyezésével rekonstruálni. Ebben az esetben két lehetőség jöhet számításba: 1. A mastectomia területén a mellizom alá először is egy szövet expandert helyeznek be, aminek fokozatos, lépcsőzetes fiziológiás konyhasóoldattal történő feltöltésével, az egész szövetet mindaddig nyújtják, amíg egy elegendő szövettasak ki nem alakul, ahová az expander eltávolítása után egy végleges szilikon géllel töltött implantátumot helyezzenek be. 2. Egy un. permanens expander implantátum kerül beültetésre (Becker-implantátum), aminek a feltöltő szeepét a töltés elvégzése után egy ambuláns műtét keretében kihúzzák. Így nincs szükség második műtétre, a bennmaradó implantátum félig szilikon géllel, félig fiziológiás sóoldattal töltött. A szabad lebenyes technikák: DIEP lebenyplasztika: A DIEP lebeny egy ún. perforátor lebeny, ami csak bőrből és zsírszövetből áll és ma a mellrekonstrukciónál ez a nyugaton elfogadott és követett módszer. Ennél a technikánál a lebeny kiemelésénél megtartott marad az alatta fekvő izomzat, ennek köszönhetően a kivételi (szövetadó) helyen a panaszok minimálisak. A DIEP lebeny technikánál a szövetszigetet az alhasról metszik ki, ami csak bőr- és zsírszövetből áll. A hasplasztikához hasonlóan egy vékony bőrmetszést ejtenek a bikini vonalban. A szükséges bőr- és zsírszövetlebeny, az őt ellátó finom erekkel együtt kerül kipreparálásra. Ezeket a finom véredényeket azután mikroszkóp alatt hozzákötik a mastectomia területén futó megfelelő erekhez. Az így nyert és áthelyezett szöveti lebenyből formálják meg az új mellet. Ennél a technikánál a hasfal izomzata ép marad, ez által elkerülhető a hasfal meggyengülése. A lebeny megbízható táplálásához azonban egy meghatározott átmérőjű érre van szükség, ezért ez a technika nem minden betegnél kivitelezhető. Az alhasról áthelyezet puha, vitális bőr- és zsírszövet segítségével nagyon szép eredmények érhetők el, természethű mellek alakíthatóak ki. A has a leggyakoribb kivételi (szövetadó) hely, mivel ezen a területen gyakori a bőr- és zsírszövetfelesleg. További előny abból származik, hogy egy hasplasztikához hasonlóan javítja a has kontúrját, formáját. A mellbimbó és a bimbóudvar rekonstrukciója egy második ülésben történik, ugyanekkor az egészséges mellen is korrekciókat végezhetnek, egy viszonylagos szimmetria kialakítása érdekében. IGAP lebenyplasztika: Az emlőrekonstrukció egyik legújabb fejleményét képviseli az ún. IGAP lebeny vagy farlebeny plasztika, mely során a szükséges szövetszigetet a fartájék redőjével szomszédos területről metszik ki, amely egy igen jó, kiegészítő lehetőséget jelent a helyreállító műtétek során. Az ebből adódó hegek a legtöbb esetben teljesen elfedettek lesznek és a fenék formáját is pozitívan befolyásolja. Azoknál a nőknél, akiknél kétoldali mellrekonstrukció szükséges, ez a technika jól alkalmazható, hiszen az IGAP lebeny mind a két oldalról kimetszhető és ez által az első műtét alakalmával mind a kétoldali felépítés kivitelezhető. Ennek ellenére ez az eljárás, csak, mint második lehetőség merül fel egy mellhelyreállító műtét kapcsán. Általában csak akkor alkalmazzák, ha más rekonstrukciós technika nem kivitelezhető. Összegezve elmondható, hogy a legjobb kozmetikai eredményt az alsó farlebeny plasztikával (IGAP lebeny) lehet elérni. A hegek a fenékhajlatokba kerülnek, alig látszanak és a műtétnek köszönhetően a fenék feszesebb lesz. Az alsó farlebeny izom nélkül, mikro sebészeti technikával kerül kipreparálásra és áthelyezésre, ugyanúgy, mint a DIEP vagy a SGAP lebenyplasztikánál. Egy további előnyt jelent az, hogy mindig elegendő szövetet ad a kiemelt lebeny egy adekvát mell megformázásához és mindezek mellett a szövetet adó hely alakja és formája is javul. Mivel csak bőr- és zsírszövet kerül kimetszésre és az alatta fekvő nagy farizom érintetlen marad, így az idegsérülés veszélye és a kimetszésből adódó morbiditás is igen csekély, alig fordul elő. Bár sok szövet kerül eltávolításra, mégis elegendő szövet marad ahhoz, hogy az ülésnél ne okozzon problémát és a mellhelyreállításnak ezen módjánál a páciensek ténylegesen kisebb fájdalomra panaszkodnak. SGAP lebenyplasztika: Az ún. SGAP lebeny (felső farlebeny) plasztika igen jó mellrekonstrukciós lehetőség, azoknál a nőknél, akiknek az alhason nincs elegendő szövet a kivételre. A felső farlebeny plasztikára szinte kivétel nélkül minden páciens alkalmas. Azoknál a nőknél, akiknél kétoldali mellrekonstrukció szükséges, ez a technika szintén alkalmas, hiszen az SGAP lebeny mind a két oldalról kimetszhető és ez által az első műtét alakalmával mind a kétoldali felépítés kivitelezhető. A kivételi hely az IGAP lebenytől, csupán a bőrsziget fartájéki pozíciójában különbözik. A felső farlebeny kipreparálása és áthelyezése szintén mikro sebészeti technikával történik, csak bőr- és zsírszövet kerül kimetszésre, az alatta futó farizom érintetlen marad, a kiemelt lebeny mindig elegendő szövetet biztosít egy adekvát mell megformázásához és az ebből adódó hegek bikinivel illetve alsóneművel jól eltakarhatóak. Mivel csak bőr- és zsírszövet kerül kimetszésre és az alatta fekvő nagy farizom érintetlen marad, így az idegsérülés veszélye és a kimetszésből adódó morbiditás is igen csekély, alig fordul elő. Az, hogy SGAP vagy IGAP lebenyplasztika közül melyik kerül végül kiválasztásra, függ a páciens előnyeitől, a szövetek anatómiai adottságaitól, a kivételi illetve a rekonstruálandó helyen lévő szövetek mennyiségétől és attól is, hogy hegek hol helyezkedjenek majd el. A mellbimbó és a bimbóudvar helyreállítása mind az alsó (SGAP), mind a felső (IGAP) farlebeny plasztikánál egy második ülésben történik. Ebben a műtéti lépésben, ha szükséges vagy kívánatos, az egészséges mellet felvarrással vagy kisebbítéssel hozzá lehet igazítani a rekonstruált mellhez, hogy ez által egy viszonylagos szimmetriát lehessen elérni.

Alapvetően minden nőnél, akik rákos megbetegedés miatt vesztették el mellüket, el lehet végezni helyreállító, mellrekonstrukciós műtétet. Azonban minden sebészi beavatkozás magában hordoz bizonyos kockázatokat illetve számolni kell a különböző rekonstrukciós technikák (pl.: implantátum, szabad- vagy nyeles lebeny) és rekonstrukciós időpontok (pl.: besugárzás előtt vagy után) specifikus, sajátos kockázataival, szövődményeivel is.
Általánosságban megemlítendőek azok a szokásos szövődmények, kockázatok, amelyek minden beavatkozás kapcsán felléphetnek, annak ellenére, hogy ritkán fordulnak elő. Ilyenek pl.: altatási problémák, trombembóliás szövődmények, utóvérzés, vérömleny, sebfertőzés, seroma és/vagy túlburjánzott, keloidos hegképződés, szövet- és lebenyelhalás, érzészavar a műtéti területen. Megfelelő előkészítéssel, odafigyeléssel ezek a kockázatok kiküszöbölhetőek, minimálisra csökkentetőek. Igen ritka esetben azonban ezek a szövődmények olyan súlyosak lehetnek, hogy egy reoperációt, egy újabb műtétet tehetnek szükségessé.

A saját testszövet felhasználásának az előnye, hogy nem lépnek fel késői komplikációk, mint például egy implantátum beültetésénél jelentkező tokképződés, tokzsugorodás. Sugárkezelésen átesett pácienseknél ez a jelenség szignifikánsabban gyakrabban fordul elő. Bizonyos fokig ez az elváltozás konzervatívan kezelhető, ám gyakran szükséges az implantátum és a fibrotikus tokszövet műtéti eltávolítása és esetleg egy új implantátum beültetése, vagy saját testszövettel történő rekonstrukció kivitelezése.

Azok a nők, akik daganatos megbetegedés kapcsán elvesztették a mellüket, illetve akik később egy helyreállító műtét mellett döntenek, nehéz pszichés, emocionális fázison mennek keresztül. Mint ahogy időt igényel az elveszett mell gondolatához való hozzászokás, elfogadás, úgy idő kell ahhoz is, hogy a helyreállító műtéten átesett nő képes legyen megbarátkozni, magáénak érezni az újonnan kialakított mellet.